“Az utat csillogó kövekkel pikkelyező holdfény vezette az utazó tekintetét, mely olykor belerévedt a melaszos éjszakába. Lábainak ütemes surrogása volt társa, tanúi a porba szántott barázdák. Magányosan ballagott a föld eme sötétlő érpárján a helyhez, amit szívének vélt. Nem volt más vele, csak amit magával hozott azon a bizonyos napon, amikor először döbbent rá az … Continue reading Lakatos Koelho (részlet)