Month: August 2010

Kedves Olvasókör!

Mivel mostanság képi humorilag meddő vagyok mint egy hirosimai tehén (köszönhető ez annak hogy lakásfelújításban veszek részt, ugyanakkor meg nyár van vagy mi és össze vissza lófrálok), így most kaptok egy igazi blogos bejegyzést amolyan „mi történt velem a bótban” félét.

Láttam ma a tévében egy nőt akinek olyan volt a feje mint akit baltával császároztak a világra. Nem kellett semmit sem mondania hogy elementális hatást érjen el. Fotót nem kaptok, bár lehet hogy tudnék szerezni de akkor szét lenne perelve a seggem olyanhoz hasonlóra mintha csiszológéppel töröltem volna valagat. Erről sincs kép nem aggódni.

Mostanában a fantasztikus Iwiwen látom, hogy mindenki gyerekeket potyogtat ki magából. Azzal az érdekes jelenséggel ajándékozva meg minket nézőket, hogy a közösségi oldalakon, ami kép addig volt a családról, barátokról nyaralás horvátba’-ról, az mind le van darálva. Helyette csak a kisbabáról van fent annyi fotó, hogy ha egymásután beillesztgetnénk őket egy animációs programba gyakorlatilag filmmé tudnánk összefűzni és levetíteni. Minden másodperc dokumentálva van. Ugyanez érvényes az esküvőkre is. Ha valaki tud ilyet temetős leeresztősben szóljon!

Aztat nem is regéltem nektek, hogy nemrégiben ellopták ám a táskámat egy szórakozó helyen történő szórakozás alkalmával. Miután végiggondoltam mik voltak a táskában, rájöttem hogy basszer: gigászi mennyiségű képregényem és rajzom volt benne amit a pozorra szántam. Ezért éheztek hát tudjátok meg! Először arra gondoltam hogy bérelek olyan cirkuszos kikiáltó kocsit és körbemegyek vele Gödöllőn oszt hadd szóljon hogy:

cirkuszos

De hát nem tettem meg mert az én szívem csordultig tele van szeretettel. Ugyanakkor, ha van valaki aki tud átkokat szórni, legyen szíves valamit tenni ismeretlen tettes irányába hogy megvalósuljon vágyam miszerint bassza halálba őtet ez az éces, mindig Bajor népdalokat énekelő kis pónilovacska!

Végül irodalmi körünk, jelenünkbe markoló költői kérdése az:

Hogy tud összeférni az önmagát bikiniben tükörből vakuval fényképező odakozmált gumiribancra sminkelt tinédzser testi értékrendjét tükröző fotósorozat, a profilban ”magamról” fül alá bebiggyesztett: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” kisseceg idézettel?

Ne féljetek megosztani velünk a megfejtést, hiszen mind azért vagyunk ezen a földön hogy segítsük egymás szellemi fejlődését és nem azért hogy minél több profitot termeljünk szivarozó dagadt bácsiknak az olymposzon!