Ugye kedves barátaim ti is sokszor vagytok úgy hogy ha elmentek a Tuskóba, és az emberek felidegesítenek titeket, akkor legszívesebben elővennétek a zsíros rigaláncot és közéjük ….nátok egy nagyot?
Meg a portások is akik élvezik a kétnégyzetméteres birodalmuk hatalmát, és beszólnak meg akadályoztatnak, és akkor ugye ti is a szájukba tolnátok a seggüket és rávarrnátok a farpofájukra a szájuk szélét?
Nem beszélve a kedves utazóközönség azon darabjairól, akik mindenképpen beszélgetni akarnak a Debrecen-Szombathely útvonalon a fantasztikus minőségű vonatkabinban? Ugye az ő fejükre is ráhúznátok egy vemhes macska seggét?
Ugye? Ugye? Vagy csak én vagyok ennyire ágresszív ilyenkor?
Nem hisszeeem;-)
Node ha az ember ilyeneket gondol, elszégyenli magát hogy “hátazé mégsemáá, hát nem lehet ilyeneket gondolni, tenni meg pláne nem! Milyendologazmááá”?!
De ha az idegesség bentmarad, akkor stressz lesz, és fényeshalántékú Magyari fiaink és asszonyaink elhullanak vissza az anyaföldbe, a szívnek bajában meghalódva.
Nemengedhessük eztet!
De én megtaláltam a megoldást! Mivel birtokomban van a képesség, hogy vizualizáljam ezeket a helyzeteket, lerajzolom hát legtitkosabb agresszióinkat, hogy ki legyen mondva helyettetek is!
Első szitu: Tuskóban emberek totyognak, büdösek, tahó módon útban vannak, és különbenismáá:
Megoldásként: használjuk az ERŐT:
Szicsuésön kettő: Pénztár mögött unatkozó, “mitakarszitt rühes ügyfél” nézésű kreatúra:
Megoldás: Adjuk meg neki azt, hogy legyen oka úgy nézni ránk, mint egy mocskos féregre:
Helyzet három: Az orvosnál egymásnak panaszkodó öregasszonyok, akik ennyi életkedvel el is mehetnének szépen elhullani humusznak:
Megoldás: Bajok ellen jó a kasza!
Esemény négy: Vonaton kényszeresen beszélgetni akaró népdarab, aki nem veszi észre a kilógó drótokat a fülünkben:
Megoldás: “Nézze milyen szép a táj mamzer!”
Miazábra öt: Az unatkozó biztonsági őr aki mindenképpen rajta akar kapni valamilyen pajkos csínytevésen, amitől úgy érezheti magát mint a Tídzsé Húker:
Megoldás: Ha már rosszat teszünk, tegyük azt stílusosan:
No remélem sikerült a kis terápiám, és ezentúl már semmi mással nem kell törődnötök, minthogy a Krisztusi szeretet homálymentes szemüvegén át nézhessétek embertársaitokat, bármilyen gyári hibával is rendelkezzenek azok!
széééép
Kedves “blogtársad” mit fog szólni ehhez, ha hazaér egyhetes, önkéntes száműzetéséből? :)
Nos, jelentem, velem ma Esemény 4 esett meg (nem, nem az, hanem a fent ábrázolt), miszerint bácsika fenn a Várban a buszmegállóban mindenáron tudni akarta hogy ott dolgozom-e és gondolta hogy minden vágyam meghallgatni a véleményét a kvt. nyitvatartásáról, miközben fülemben üvöltött Mike Patton gondosan olyan hangerőn hogy a kívülállók számára is világossá váljék, nem vagyok kommunikatív hangulatban. Nagyon nem. De ahogy elképzeltem ahogy kirepül a 16os ablakán a kanyarban, egyből iszonyat szociábilis lettem, még egy igent is megengedtem magamnak (illetve neki), majd mosolyogtam… Bezony.
Naugye naugye hatott a terápia!
Egyre aranyosabb kispajtások lesztek nemde?:-D
Fandiúr hát Miklós mitszólna?
Remélem hozzáfűz egy két érdekes szitut ami csakis síelés közben történhet meg!!!
És akkor kiélhetem brutalitásomat, a franciák és a törött sílécek összefüggéseiben is!:-D
Franciák és törött sílécek? Ez nem is hangzik olyan szörnyen. :)
Hát csak élje művész úr! :)
that girl needs therapy…
CsM, nem akarsz alkotni valamit Valentin nap témakörben? Mondjuk rituális szivecskésmaci mészárlás a virágboltban, vagy édibédi csipkés párnák szétszaggatása és cukimuki porcelán- és üvegcicák lebuldózerezése… (vagy tényleg terápiára van szükségem?)