Kedves olvasó emberek!
Elgondolkodtam azon, hogy vajon mennyire őszinte ez a mai világ? Rájöttem hogy biza csak az szab határt igazi érzéseink kifejezésének, hogy nincs rá eszközünk hogy megfelelőképpen megmutassuk mit érzünk mások iránt legbelül. Elmegyünk a postára, és mindenféle csiribiri képeslapokat kapunk csak, és így már eleve be vagyunk korlátozva arra, hogy hazudjunk “szeretteinknek”.
Node dehát nem azért vagyunk mi Mukkával, hogy felszabadítsuk láncbavert szenvedélyeiteket, hogy segítsünk egy őszinte, hazugság nélküli világban élni?
A válasz: de!
Ezért alkottuk hát meg ezeket a képeslapokat! Merjétek használni őket, küldjétek el minél több ismerősnek, legyetek nyitottak az őszinteség felé, mert az kövezi ki a szeretet rögös útját!
Anyák napjára:
Diplomához:
Esküvőre:
Gyásztáviratként:
Születésnapra:
höhöhööö :D
ez durvajó lett :DDD
A Reméljük jó ember volt-nál enyhe Keith Haring hatást véltem felfedezni :) (és ez részemről bók)
Hering?
:-D
A szenvedő alakok formavilága mijjatt? Hát igen tényleg van benne, de van egy kis Bosch is. Látjátok mindenhonnan lopok össze vissza:-D
A “Reméljük jó ember volt”-nál most, az archívum átnyálazgatása során vettem észre egy kis japán kulturális hatást – a trónoló ördögfőnök(nő) jobb kezére plantált “zzz” márkájú motorosfűrész ötlete a Machine Girl c. exploitation-ből jött, uuugye? Ehe-ehe…