Miután van szerencsénk az életünket a centik és centiliterek bűvkörében leélni fura lett volna, ha a szeszfogyasztásból nem alakult volna ki valamiféle nemzet(köz)i sport.
Az a nemzet, ahol hamarabb felrobban az emberek mája: győz.
Hiába van szokva az ember szeme mindenféléhez, de tavaly a Katowicei Tesco-ban akkor is különösen hatott a kb. harmincméternyi kizárólag vodkát tartalmazó polcrendszer. (ízetlen, színes, kerek és lapos, körömlakkaromájú stb). Mókás egyébként, hogy az alkoholrészleg el van különítve, külön is kell fizetni, tehát borokat, töményet csak ott tudsz megvenni, a sört azt kint is, ebből az is következhetne, hogy a sör nekik nem alkohol, persze ez hülyeség.
Kiemelném példának a Megawatt nevű vizes habos nyersszeszízű söritalt, ami típusát tekintve a ‘gyorsan és olcsón’ kategóriába tartozik a maga 10,2 %-ával (alkohol és nem térfogatszázalék). Az erősség feltüntetése mellett egy diszkrét anglius felirat utal a várható végeredményre: “Stronger than you”.
Ha ennél olcsóbban vágysz komoly eszméletvesztésre, dobj fel féltéglákat és állj alájuk.
A lengyel alkoholista népség, pálinkát csinál az anyatejből is, ezért is voltak kedvesek a franciák megalkotni a “soûl comme un Polonais” – iszik, mint egy lengyel kifejezésüket.
A magyarok alkoholista népség, így esett, hogy amikor Béla királyunk elmenekült az országból és a lengyeleknél talált menedéket, ott annyit ivott, hogy elterjedt a kifejezés: “pijany jak bela” – iszik, mint Béla.
Így lett hát Bélánkból a lengyelek ‘gödénye’
Béla számozását nem sikerült kiderítenem, a történet ezen része >/dev/feledes_homalya
vizes habos nyersszeszízű hmmmm… már olvasni is élvezet :)
köszi, szerintem igazából ezt hívják tudományos ismeretterjesztésnek ;)
Ja. Kamillal most is voltunk a zawiercie-i hiperszupermarketben és felhívta a figyelmemet egy újabb különlegességre. A forralni való borra… Képzelj el egy édes vörösbort, tele fűszerekkel és annyi cukorral hogy az már gyomorforgató. Ezt kizárólag forralva lehet fogyasztani, egyébként ihatatlan. Mellesleg elég drága, az árából kijött volna vagy három zubrovka. A közérzetre gyakorolt hatása pedig hasonló a csokival leöntött gőzölt fánkéhoz…(Mukka tudja…) Ugyanitt kapható volt bikavér is. Természetesen a legalsó polcon a román import asztali mellett :p
Bolondok ezek a róma…lengyelek.
A nyugati alkeszek is kifinomították a maguk ihb-sörét: belgába’ láttunk/ittunk egy rendkívül csúnya üvegbe bugyolált 12 fokos sört, persze annyira nem empatikus/iszákos banda, h az – amúgy nem nagy szám – levet félliteres butéliába palackozzák. Azt hitték gondolom, h 0,33 nál többet senki nem akar ebből a szarból inni. HA-HA!
Nem szesz de hányni sejtéseim szerint ugyanúgy lehet tőle: sok éve Bulgáriában arra lettünk figyelmesek hogy a tejivó/közért szerű helyen minden helyi erő reggelire valami fura, joghurtospohárban árult de annál sűrűbbnek tűnő szmötyit iszik. Nosza, nekem ezt ki kell próbálnom, lokál szpesöliti vagy mi. Azóta is rejtély hogy hogyan de egy kortyot le is bírtam erőltetni, aztán káromkodtam egy cifrát. A cucc egy erjesztett lötty volt, azt sikerült kiderítenünk hogy valami gabonaféléből van erjesztve tejjel, de erősen búvárjelleget akart ölteni az az egy korty is úgyhogy inkább menekülőre fogtuk. És azóta is álmatlan éjszakáim vannak hogy mi lehetett ez.