Kispajtások!
Eljött hát a nyár vége. Sok sok élményben volt részünk ezalatt a három hónap alatt ugyebár! Nedvedző szemekkel gondolunk vissza arra a balatoni naplementére, a barátok messze hangzó kacajára, a gitárok dalára, amik az örök ifjúság ígéretét zengték fülünkbe a borozó teraszán, valamint az elsőfesztiválos tinilányok visítva okádására….
Jómagam lárvaországban, a Balatonon nyaraltam, és csakúgy mint Hegyalja feszten, itt is vizsgálódni kezdtem és végigzongoráztam embertársaim széles skáláján. Íme ezt láttam én, ez itten a Balaton vadvilága:
Gyönyörűséges lány, apukával:
A fiatal bársonyos bőrű, gazellatestű fiatal lányka, “ártatlan” tekintettel szemlélődik körbe körbe, miközben minden optimális hímnemű tekintetét (mocskos fantáziáját) bevonzza. Mellette elhagyhatatlan kiegészítőként apukája próbál ellazulni, de nem megy, mert tudja, hogy mi történik, (és ha ő lenne fiatal, ő is megnézné a más lányát,) ezért atomstresszes. Ő az aki az ő tiszta lányának doktorurat, vagy ügyvéd férjet szánt, és arra, aki nem ez a kategória, csak egyféle tekintettel tud nézni: “Ne hesszeld a lányomat mocskos senkiházirohadék, mert szilánkosra verem az arcodat!” Ha apuka éppen dolgozik helyettesítőként mindig ott van aggódó anyuka, aki inkább elrángatja mindenhova ötpercenként pici lányát (fagyi, pisi, újság), hogy ne legyen szem előtt, mivel a drága mama megfélemlítő faktora igencsak gyenge.
