Hejj népek!
Mostanában sokat gondolkodtam múltan és jelenen oszt érdekes dolgot vettem észre, amit rajzokkal szeretnék érzékeltetni oszt egy jó megvitatásra meginvitázni titeket, hátha okosabbak leszünk a jelenséggel kapcsolatban.
EZ VOLT RÉGEN:
Rockerek:
Jellemzők: dühös zene, heves bólogatás, rejszolós gitárszólók, playbackelés léggitáron is. Motorozás, rákendroll, feszülős gatya, oldaltatyó, tornacsuka, vagy bakancs, veszkócsimma. Alkohol, alkohol, és még alkohol!
Diszkósok:
Jellemzők: Adidasz-nájki dezodor, igényeskoktél, ducduc, örökös sexéhség, kiajani, kiadzsesszika, szopjálle, mennyié, mégtöbbfüstöt, hangyásbélyeg.
Gótok:
Jellemzők: nyáron 40 fokban izzadás, végtelenül nyugis komor banda, szeretik a temetőket, koponyákat, pókokat élőket, de leginkább holtakat.
Repperek:
Jellemzők: Yo yo yo! Állandó szívás (nem abban az értelemben), tripla méretes cuccok, nagyon lazaság, deszka, béemiksz, bakelittömegmészárlás, jo brada, vacappdzsí, madafaka, ava-ava
Altrenatívok:
Jellemzők: Filozófia, és filozófiatudomány szak, klasszikus és kortárs képzőművészet, öngyizene, festékes ruhák, zabhegyező, damien, hippik, kontroll csoport, kocsisbor, füvecske, József Attila, zenekarban gitározás, textilezés, természethű szőrzetek.
Punkok:
Jellemzők: Pogózás, csónaklakk, csavarlazító, 8 éves pólók, bakancs, patkány vállon, láncok minden testrészt összekötve, kannás bor, lázadós 3 kvint zene,
ÉS MOST JELENLEG:
Ezek az izék amik egyszerre szeretik lédigagát, a punkot, tankcsapdát, soeri és poleket, a kispált, 30y-t, és kanye vesztest, micimackót, mindegyik ugyanolyan napszemüvegben nadrágban pólóban mászkál, senkire nem haragszanak, püttyögnek, és a művészet számukra kimerül a lenyűgözően kreatív lényegtelen design-ban:
Tudom tudom ez most olyan “jajj régen jobb volt”, meg “ezek a mai fiatalok” nyígásnak tűnik. Pedig nem. Nem volt jobb, az ember minden formájában ugyanolyan majom marad. Inkább az érdekelne, hogy hogy lehet, hogy a mai nálunk fiatalabbak nem vágynak arra, hogy valamilyen felfogásuk legyen. De komolyan? Mi ez a massza? Isznak ezek rendesen? Vagy annyira jól érzik már magukat, hogy így fain, és mi voltunk veszélyesen önrombolók?
Kérem válaszoljon (kommentben) doktor úr, különben öngyi leszek!
A pelustartós nadrág az nem valami zenei irányzat kelléke? Amelyik szárban szűk, esetleg csak bokáig ér, de aztán totál lent van az ülepe és valamiért még az ember segge is kilóg belőle, viselője folyamatosan húzogatja, hogy legalább egyéb ne lógjon ki, és ultra-lúzerul néz ki úgy, ahogy van.
Szerintem is-is. Én tiniként nagyon a rockzene felé hajlottam, elég szitkán szagoltam bele valami másba. Bár annyira nem voltam elvetemült követője egy stílusirányzatnak sem, de erősen belekóstoltam. Nem mondom, hogy jobb lett volna. Én például tudom/rájöttem, hogy nem szeretem a korlátokat, akkor minek korlátozzam magam. Sokféle zenét hallgatok (legalja amcsi szart nem, amire a népek torzulnak, de például a magyar előadókat sem szeretem), mert úgy gondolom, hogy nem leszek én attól kevesebb ember, hogy meghallgatok egy zúzósabb Black Veil Brides számot, aztán például egy Adam Lambert dalocskát (két remélhetőleg ismertebb példa), végül valami lassú, hangulatos zenét. Lehet, hogy ez a “massza” kategória, de ettől még nem sorolnám magam a “dizájnművészek” közé. Rendes művész vagyok, aki szabadidejében, rajzol, fest, vagy éppen ír – nem, nem feminista dalszövegeket -, és mielőtt valaki hozzám vágná: nem amatőr, “tegnapkezdtem” szinten. És igen, van saját világnézetem is, amit nem a szupersztár példaképemtől vettem kölcsön egy-két évre, hogy aztán keressek valami menőbbet a mostaninál. Az a tucatemberek sajátja.
Lehet, hogy ez az összművészeti népapokalipszis sem tökéletes, sőt, biztosan nem, mert ez szülte a mostani pávagenerációt is – de szerintem nem rosszabb, mint a “veszélyesen önromboló” stílusirányzatok kavalkádja. Most legalább nem kell követnie az embernek a irányzat íratlan szabályait ahhoz, hogy kilóghasson a tömegből, megírhatja hozzá a saját szabályait. Ez sem veszélytelenebb társadalmilag, csak más.
Én így látom :)
*ritkán
Huh. Nagyon a szívemből szólt ez a bejegyzés!
Talán mert én is ehhez a borzasztóan öreg korosztályhoz tartozok… mi még legalább megpróbáltunk “valamilyenek” lenni. A mötálarcz, az mötálarcz volt, a diszkós az diszkós, az alteros, az alteros – és így tovább – ezért én is ilyen értetlen őskövületként szemlélem azt a masszát, amely “ázákát á máji fijátálokat” jellemzi. És, jót röhögtem a felvetett kérdésen: isznak ezek rendesen? :}}}} Őszinte aggály a mai fiatalság lelki épségéért :}}}}}
Nyilván, nem helyes beszűkülni, ahogyan az előző hozzászóló is írja. És, szerintem sem feltétlenül az határozza meg az embert, hogy mely szubkultúrába tartozik – de ez az innen-onnan összeszedett, eklektikus semmilyenség engem is zavar.
Én is abban a korban voltam fiatal amiben a fent felsorolt kategóriák léteztek, de én már akkor sem tagozódtam be, és én is valamilyen szinten szeretem lédigagát, a rózsaszín pitbullt, a tankcsapdát, soeri és poleket, a kispált, és a 30y-t is. Kanye Vesztet annyira nem, de neki is volt már jó száma. És pozort is olvasok. De a mai fiatalok között ugyanúgy megvannak a kategóriák, csak kicsit mások, kevésbé feltűnőek, jobban keverednek. És kevesebb lehetőséged van megismerni ezeket, mert már nem vagy fiatal. Ennyi :)
Kocka: A pelusos nadrág, az a repperes stílus egy vadhajtása, ahogy én észrevettem:D
Via: Értem mire gondolsz. A sokszínűség az tényleg nagyon hasznos dolog. Én péel egyszerre hallgattam Enyát, meg Napalm Death-t, (mármint nem egymásra keverve:D) de valahogyan volt egy kimondottan szilárd stílus, ami egy világlátásból fakadt. A stílus csak kifejezte ennek a világlátást. Nekm a sok kavalkád között mindig a rock, és az elektro volt a két főirányzat, pedig toltam jazz-t, egy kevés Bluest, szerettem a Dune-t, Suzanne Vegát, stb. Tehát a kettő nem zárja ki egymást.
Lehet hogy egyébként úgy van ahogyan mranus írja, és tényleg nem ismerem őket annyira hogy lássam az árnyalatokat, de tény hogy régen nem kellett ennyire ismerni őket, hogy lásd kinek mi az árnyalata. Sokkal kontrasztosabbak voltak a népek.
Én mai miatt nem lenézem meg nem utálom ezt a masszát hanem furcsán és kicsit aggódva figyelem az az, hogy nincs összeütközése szemléleteknek, életstílusoknak, nincs kritika egymással, csoportokkal szemben. Nem ellentétre gondolok, hanem arra hogy ha ennyire mindent kritika nélkül megesznek, akkor nagyon könnyen megvezethetővé válhat ennek a generációnak nagy százaléka. Márpedig ők a jövő. Ismétlem egyébként, hogy nem ítélkezni akarok, csak félek hogy kihasználják egyesek ezt a masszát.