Barátim!
Sokat kussolunk, mert itt a tavasz, és iszunk, de ezt a pár képest most odaadom nektek, hogy tudjátok milyen forrásból is dolgozhatnak “naturalista” kedvenceink, a textilesek:
Úgy gondolom több információt nem kell hozzátennem:)
Ez a történet olyan speciálisan csak egy emberrel történhet meg ebben a világegyetemben, hogy meg sem próbálom álcázni szemüveggel, és hülye krumpliorral a mestert, (pedig nem is kellett olyan sokat torzítanom rajta) mert ez az edvencsör Mukkával esett megfelé.
Történt egyszer 2003 őszén Egerben, hogy mentem felfelé a koliba az egyik kolis lánykával (aki ismeri tudja ki volt) midőn szembe jött velünk Mukka, aki sietett, de megálltunk csárogni. Említette hogy rohannia kellene, mert elkésik az óráról, meg egyebek, és hogy a rohadt gatyának a szára mindig olyan hülyén áll és nem tudja megigazítani. Ezzel baszakodott beszélgetés közben, mikor is a nadrágszár elkezdett csipogni.
Nesze nektek szópojén:D
Ugye milyen vicces ? Megparancsolom hogy nevessetek!!!
Ezúton köszönet Szocsónak aki modellt ült a képhez, és a gödöllői Erzsébet Sörkert nevű kultúrális objektum üzemeltetőjének Lados Misinek, hogy rendelkezésünkre bocsájtotta egyik szertárát, az alkotás létrehozásához.