Braking News: Cs.M. barátom a “Rajzfilm Hálózat” televízión meghirdetet Clone Wars játékon, mint apuka a villanyvasutat karácsonykor, úgy stoppolta le a nyereménycsomagot.
Ha valaki az alant látható relikviák után síró gyereket lát, akkor jogosan gondolhat arra, hogy a magyar pedagógusképzés eddig ismeretlen mélységekbe süllyedt.
Termésetesen büszkék vagyunk rája, és sok boldogságot kivánunk használatukhoz a mesternek.
Vivát ahogy a kínaiak mondják:D Miért ne mondhatnák? Hádenem?
Jobban mondva május 12-én múltunk el, szerencsére nem véglegesen, csak két évesek. Ennek örömére összegzem hova fejlődtünk, segítségül hívva a cicológiát! Íme a szakértelmesek így látják a két éves egyedek fejlődését:
Szenzomotoros szakasz (0-2 év)
– Megkülönbözteti magát a tárgyaktól ( Se Cs.M., se Mukka nem nem lapát!)
– Felismeri magát, mint a cselekvés végrehajtóját és szándékosan kezd cselekedni (Felfogjuk hatalmunkat, és így el végre elkezdhetjük kiépíteni a világuralmunkat)
– Megérti, hogy a tárgyak akkori is léteznek, ha azok látóköréből kiesnek , felismeri a cselekvése és annak következményei közötti kapcsolatot. (Jar-jar akkor sem létezik ha nem látjuk! Ez felismerés! Felelőséggel cselekszünk, például nem bántjuk a koalákat, csak az ewokokat, hiszen azok sem léteznek)
– Elsajátítja a tárgyállandóságot, rendelkezik a nem látott tárgy „mentális reprezentációjával” ( Hibátlanul emlékszünk rá, hogy mekkora mellű csajt láttunk az utcán, és pontosan fel tudjuk idézni, hogy melyik részén kell megütni egy bölcsészt, hogy elmenjen dolgozni!
Örömmel konstatálom, hogy fejlődtünk, orvosilag egészségesek vagyunk, gyermekközegbe léphetünk!
Külön megköszönném Mukka nevében is a nagyszerű és hűséges, OLVASÓ NÉPEKNEK hogy vannak, és maradnak majd velünk. Aki nem, az természetesen a pokolra kerül, nem is kérdéses ez.
Külön köszönet BARBÓNAK, amiért hejesírásunkat ellenőrzi, és szemfülesen kijavítlya a hibákat!!!
Pezsgőt gárszon, aztán jöjjenek a törpék!
Történt egyszer hogy mentem haza az egri Egál Cult Clubból, metálrészegen, és az egyik utcában a házak előtt voltak kiskertek, amiket dróttal vettek körbe, úgy, hogy négy oldalt lécek, és kb 10-20 centi magasságban körbehúztak egy drótot rajtuk. Én tántorogtam haza, és véletlenül áthaladtam egy ilyen veteményesen mikor is a bal lábam természetesen beleakadt az egyik drótba, amitől az alábbi hülye higanyszerű mozdulatot tettem:
1: A bal lábam beakadt, és én gyakorlatilag letérdeltem:
2: A bal mutatóujjamat ráhelyeztem a bal térdemre:
3: És az állammal (abból nincs bal) rácsattantam az ujjamra, amivel eltörtem azt:
Ezek után egy laza egyperces fetrengés következett, mert ennyi idő kellett, hogy az agyam ezt az egész szitut felfogja. Felegyenesedvén elindultam haza ahol offline-ba vágtam magamat.
Másnap nézegettem az ujjam, és diagnosztizáltam: Baszdki nem tudom mozgatni!
Hazamentem, ahol apám már várt rám, hogy kell menni vele fát pakolni. Mondám atyának-Ez most nem fog menni! Miért- kérdezi ő? -Hát mert eltörtem az ujjamat-mondtam én! Na és hogyan? kérdezé Atyám. -Hát fater megbotlottam, és az ujjamat rátettem a térdemre, és ráejtettem az államat….
Ennek ellenére sem utalt be a nagy sárga házba, mert szerintem tudta hogy majd elintéz az élet más területe:D
Naszóval eltipliztem az orvoshoz. Mondom a doktor úrnak, fennforgás van szíveskedjen megkukken az ujjamat. Megnézte, megállapította hogy eltörött, és kérdezte, hogy hogyan történt az eset. Tehát kedves doktor úr az úgy volt hogy megbotlottam, és az ujjamat rátettem a térdemre, és ráejtettem az államat….
Ekkor a doktor lefagyott, a nővérke meg diszkréten átment a másik szobába és harsogva kezdett röhögni a sztorin. A doki azt mondta nem hiszi el ilyen nincs. Mondom van itt állok képes vagyok rá. Azt mondja a dokesz: Nem hiszem el, szerintem maga verekedett. Mondom: egy legyet meggyászolok, nemhogy verekedjek ecsém! Akkor rávertem a kalapáccsal-mondja ő! Balkezes vagyok, nem tudok ráütni arra a kezemre amivel kalapácsot fogok. Szerintem ha azt mondom hogy egy elefánt ült rá miközben nyalogattam az Eiffel tornyot, azt hamarabb elhiszi, de végül is láttam rajta hogy igen valóság és én tényleg képes vagyok ilyenre. Azt mondta végezetül, hogy a kalapácsos verziót írja a kartonomra, mert ha ezt leírja senki nem fogja elhinni. Megtette és sínbe tette a kezemet.
Azóta szerencsére (le is kopogom) nem történt semmi sebesülés, (csak agyban) de ha esetleg lezuhanok egy repülővel, igyekszem nem egyszerűen tenni majd hanem duplacsavarral, és egy éces rozsomákkal a hátamon.
Köszönöm a figyelmet!
Kedveskéim!
Megtaláltam azt a háromoldalas képregényemet, amit József Attilásan szabad ötletek jegyzékének neveznének, és ezt most jól elétek tárom. Mukka bácsi bújtott fel rá! Még 2002-ben követtem el, azóta csak cizellálódtam.
Fertelmesen nehéz olvasni, de lusta vagyok újraírni, meg átrajzolni mert, így hiteles, meg szenvedjetek csak háhháhháá!!!
Nesztek:
