Fesztiválkodásosságosság!

20090719(017)

Mostan egy kis visszaemlékezés következik azon apropóból, hogy nem veszek részt ezen a nyáron semmilyen fesztiválon, kiváltképpen Hegyalján nem, ami miatt most úgy érzem magam, mint akinek szilánkosra tört Korda György cédével borotválták a heréit.

Mit is szeretek én a fesztiválokban? Mik a kedves emlékeim? Ó az a sok boldog ember, a messze szálló csilingelő kacagásuk, a pajkos örömteli táncoló fiatalok, meg amikor valaki átesik a sátradon és esetleg be is jön hugyozni mert azt hiszi hogy hazaért.

De emlékszem arra is hogy tavaly Hegyalján Mukkával első este után (ezt nem félreérteni) elmentünk zöldséget és gyümölcsöt venni, mert hittünk abban hogy az majd helyreteszi a szervezetünket amit mi genyó módon szétpusztítunk. Kábé annyira volt esélyes próbálkozás mint Hirosimát bevetni fűmaggal 1945 augusztus 7-én. Vettünk is fejenként két répát. Az volt a mókás vicces az egészben hogy egyesek fél dinnyékkel a fejükön sátorponyvával betmennek öltözve rohangáltak ami nem volt különös. De hogy két ember megy a főutcán és répát rágcsálnak az kábé olyan jelenség volt mintha egy csapat bikinis törpeapáca vonult volna fel miközben disznósajttal csapkodják egymás fenekét. Ismét kaptok képet erről az esetről:

img-2607

img-2608

És biz arra is emlékszem hogy anno Fandi barátommal elhatároztuk hogy krétaarcú Gót lányokat fogunk boldoggá tenni, mert milyen nagy is a mi……szívünk nemdebár? De hát hozzájuk nem lehet csak úgy odamenni mert elrebbennek mint a fekete füst, Finn erdők megsárgult lombjai között.

Úgyhogy kitaláltam hogy kell Gótlányt fogni. Be kell bújni egy bokorba, cérnát kell kötni egy pengére, azt kitenni az útra és amikor arra jön egy gótlány, rákap mint gyöngytyúk a meleg takonyra és szép apró húzogatásokkal(ezt sem félreérteni) be lehet csábítani a bokorba. Jó hosszú mondat volt ez.

01

A másik kedvenc jelenségem az amikor hajnalban támolyogsz a tömegben és jön veled szemben egy kábé 18 éves, gané részeg tündefizikájú lányka EGYEDÜL és próbálja megtalálni a hordáját. Akkor érzem meg azt hogy milyen lehet törött lábú őzikének lenni pár ezer kiéhezett farkas között.

02

Aztán emlékezem még arra is amikor egyik alkalommal ültünk jó harcostársaimmal pármillió fokban a sörsátraknál amikor is a nagy óriás téren ami a színpadok között feszül, átcsúszott egy igazán dagadt gót lányka. Fekete hosszú uszályos szoknyában, fehére meszelt arccal, fekete könyékig érő kesztyűben és 10 méterről hallottuk hogy szuszog. Úgyhogy mivel úriemberek vagyunk koccintottunk az egészségére a csillogóan gyöngyödző hiiiiiiiiiiiideg sörünkel amit látott is vala.

03

Meg amikor sáskáztunk utolsó nap és minden maradékot megettünk az asztalokról, sőt egyszer kinéztük egy csávónak az arcából a kaját:D Szerintem annyira senkiháziak lehettünk a srác szemében hogy egy főtt tojással is agyon tudott volna verni minket.

Na befejeztem a nosztalgiázást, érezze mindenki jól magát bárhol is van főleg ha fesztiválon és vigyázat!: olyannal nem lefeküdni, aki sokáig volt napon! Akit pedig untatott ez a post, az gondoljon arra hogy addig sem szólt a fülében Czirok László: Szöszi szöszi lányka című dala.

ÖÖÖHÖÖÖRGHHHHH!

Üdv!

Ösmét helyzetjelentés! Egész eddig nyaraltunk, bőveben: Bogácson, és utána Hegyalja Fesztiválon torzultunk ásványszintre, úgyhogy még mindig másnaposak vagyunk! Az alábbi fotóval tudnám jellemezni jelenleg hol áll az én értelmi szintem, (Mukkáét nem tudom) ugyanis ezt készítettem magamnak ebédre:

tojat

Na szóval sikerült elpusztulnunk minden szempontból! Lassan regenerálódunk, részemről nemsokára képregényt kaptok:) Remélem tetszeni fog majd:) Kná!

Savazás:Szigetelés

Megkérdezzük már, hogy mennyit adóztatok idén Müller Péter és Gerenday Károly bácsiknak(hogy a soksok évi veszteségesség után Peti is le tudja már cserélni azt a szarrányúzott Jaguárt).

Lelkes önvallók idekommentelhetik az egyéb fesztiválos költekezésük szummáját (ebben az esetben legyenek kedvesek az egységsugarú(korsó) átlagsör árát is odafirkantani az adott heppeningre vonatkozólag).

Fesztivál bestiárium

A múlt héten szerkesztőségünk anyaggyűjtő kiránduláson vett részt a fantasztikus Hegyalja Fesztiválon. Kutakodásunk biológiaórába torkollott – megtudtuk többek között, hogy nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés – ahol is darwini szemmel figyeltük a fesztivált jellemző nagyfokú biodiverzitást. Emlékképeinket alkohollal fixáltuk, és most hazatérve, elétek tárjuk megfigyeléseink gyimilcseit. Ime!

Fesztiváltroll:

Egy ruhában tolja végig a hetet. Üvölt, amitől elmegy a hangja, néha asztalokat borogat, két ilyen között elájul. Rongyos kétszázasokkal fizet, amik valami oknál fogva nem fogynak ki a zsebéből.

troll.jpg