Mostan egy kis visszaemlékezés következik azon apropóból, hogy nem veszek részt ezen a nyáron semmilyen fesztiválon, kiváltképpen Hegyalján nem, ami miatt most úgy érzem magam, mint akinek szilánkosra tört Korda György cédével borotválták a heréit.
Mit is szeretek én a fesztiválokban? Mik a kedves emlékeim? Ó az a sok boldog ember, a messze szálló csilingelő kacagásuk, a pajkos örömteli táncoló fiatalok, meg amikor valaki átesik a sátradon és esetleg be is jön hugyozni mert azt hiszi hogy hazaért.
De emlékszem arra is hogy tavaly Hegyalján Mukkával első este után (ezt nem félreérteni) elmentünk zöldséget és gyümölcsöt venni, mert hittünk abban hogy az majd helyreteszi a szervezetünket amit mi genyó módon szétpusztítunk. Kábé annyira volt esélyes próbálkozás mint Hirosimát bevetni fűmaggal 1945 augusztus 7-én. Vettünk is fejenként két répát. Az volt a mókás vicces az egészben hogy egyesek fél dinnyékkel a fejükön sátorponyvával betmennek öltözve rohangáltak ami nem volt különös. De hogy két ember megy a főutcán és répát rágcsálnak az kábé olyan jelenség volt mintha egy csapat bikinis törpeapáca vonult volna fel miközben disznósajttal csapkodják egymás fenekét. Ismét kaptok képet erről az esetről:
És biz arra is emlékszem hogy anno Fandi barátommal elhatároztuk hogy krétaarcú Gót lányokat fogunk boldoggá tenni, mert milyen nagy is a mi……szívünk nemdebár? De hát hozzájuk nem lehet csak úgy odamenni mert elrebbennek mint a fekete füst, Finn erdők megsárgult lombjai között.
Úgyhogy kitaláltam hogy kell Gótlányt fogni. Be kell bújni egy bokorba, cérnát kell kötni egy pengére, azt kitenni az útra és amikor arra jön egy gótlány, rákap mint gyöngytyúk a meleg takonyra és szép apró húzogatásokkal(ezt sem félreérteni) be lehet csábítani a bokorba. Jó hosszú mondat volt ez.
A másik kedvenc jelenségem az amikor hajnalban támolyogsz a tömegben és jön veled szemben egy kábé 18 éves, gané részeg tündefizikájú lányka EGYEDÜL és próbálja megtalálni a hordáját. Akkor érzem meg azt hogy milyen lehet törött lábú őzikének lenni pár ezer kiéhezett farkas között.
Aztán emlékezem még arra is amikor egyik alkalommal ültünk jó harcostársaimmal pármillió fokban a sörsátraknál amikor is a nagy óriás téren ami a színpadok között feszül, átcsúszott egy igazán dagadt gót lányka. Fekete hosszú uszályos szoknyában, fehére meszelt arccal, fekete könyékig érő kesztyűben és 10 méterről hallottuk hogy szuszog. Úgyhogy mivel úriemberek vagyunk koccintottunk az egészségére a csillogóan gyöngyödző hiiiiiiiiiiiideg sörünkel amit látott is vala.
Meg amikor sáskáztunk utolsó nap és minden maradékot megettünk az asztalokról, sőt egyszer kinéztük egy csávónak az arcából a kaját:D Szerintem annyira senkiháziak lehettünk a srác szemében hogy egy főtt tojással is agyon tudott volna verni minket.
Na befejeztem a nosztalgiázást, érezze mindenki jól magát bárhol is van főleg ha fesztiválon és vigyázat!: olyannal nem lefeküdni, aki sokáig volt napon! Akit pedig untatott ez a post, az gondoljon arra hogy addig sem szólt a fülében Czirok László: Szöszi szöszi lányka című dala.