A napfényes szlovákiában esett meg a következő:

Határmenti lények lévén gyarkorta jártunk át a ‘szomszédba’ bevásárlást tartani, horcica, tatárska omácka, delicsoki, gemerpivo, rutinosan is dobáltuk ezeket a szavakat meg az ezek által jelzett terményeket a kosárba, majd az évek során magyarul egyre kevésbe beszelő összetéveszthetetlen sminktechnikával megáldott szlovák pultoslyánykák elé.
A porbléma akkor merült fel, amikor kedves ismerősünk tapétaragasztót kívánt vásárolni, ám nem uralván a nyelvet a BKV ellenorök által alkalmazott repetatív és emelkedő hangerejű technikákat ötvözve próbálta elérni a vágyott kencét.

-tapétaragasztót keresek
-(mit?*)
-tapétaragasztót
-(mit?*)
-TAPÉTARAGASZTÓT
-(mit?*)
TA-PÉ-TA-RA-GASZ-TÓT (közben a két kezét szótagonként egymásnak dörzsölve jelezte a ragaszkodási szándékot)

Ez volt az a pillanat, amikor a hölgyikének olybá’ tűnt, hogy ez az ember a háztartási boltban itten nem akarhat mást, mint szexuális ajánlatot tenni belé, ezert áthajolva a pulton lendületből képentörölte az ismerősöm.

Valami tanulságféle:
Ha az ember nem beszéli a nyelvet, de szeret hevesen gesztikulálni és üvöltözni: hordjon egyenruhát (határátlépéssel együtt nem ajánlott civilben kombinálni)

Kérdés, hogy a tapétaragasztó-vásárlók milyen egyenruhát is hordanak?!

*nyersfordítás szlovákból