Csodás világunk!

Kedves Olvasókör!

Mivel mostanság képi humorilag meddő vagyok mint egy hirosimai tehén (köszönhető ez annak hogy lakásfelújításban veszek részt, ugyanakkor meg nyár van vagy mi és össze vissza lófrálok), így most kaptok egy igazi blogos bejegyzést amolyan „mi történt velem a bótban” félét.

Láttam ma a tévében egy nőt akinek olyan volt a feje mint akit baltával császároztak a világra. Nem kellett semmit sem mondania hogy elementális hatást érjen el. Fotót nem kaptok, bár lehet hogy tudnék szerezni de akkor szét lenne perelve a seggem olyanhoz hasonlóra mintha csiszológéppel töröltem volna valagat. Erről sincs kép nem aggódni.

Mostanában a fantasztikus Iwiwen látom, hogy mindenki gyerekeket potyogtat ki magából. Azzal az érdekes jelenséggel ajándékozva meg minket nézőket, hogy a közösségi oldalakon, ami kép addig volt a családról, barátokról nyaralás horvátba’-ról, az mind le van darálva. Helyette csak a kisbabáról van fent annyi fotó, hogy ha egymásután beillesztgetnénk őket egy animációs programba gyakorlatilag filmmé tudnánk összefűzni és levetíteni. Minden másodperc dokumentálva van. Ugyanez érvényes az esküvőkre is. Ha valaki tud ilyet temetős leeresztősben szóljon!

Aztat nem is regéltem nektek, hogy nemrégiben ellopták ám a táskámat egy szórakozó helyen történő szórakozás alkalmával. Miután végiggondoltam mik voltak a táskában, rájöttem hogy basszer: gigászi mennyiségű képregényem és rajzom volt benne amit a pozorra szántam. Ezért éheztek hát tudjátok meg! Először arra gondoltam hogy bérelek olyan cirkuszos kikiáltó kocsit és körbemegyek vele Gödöllőn oszt hadd szóljon hogy:

cirkuszos

De hát nem tettem meg mert az én szívem csordultig tele van szeretettel. Ugyanakkor, ha van valaki aki tud átkokat szórni, legyen szíves valamit tenni ismeretlen tettes irányába hogy megvalósuljon vágyam miszerint bassza halálba őtet ez az éces, mindig Bajor népdalokat énekelő kis pónilovacska!

ponilovacska

Végül irodalmi körünk, jelenünkbe markoló költői kérdése az:

Hogy tud összeférni az önmagát bikiniben tükörből vakuval fényképező odakozmált gumiribancra sminkelt tinédzser testi értékrendjét tükröző fotósorozat, a profilban ”magamról” fül alá bebiggyesztett: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” kisseceg idézettel?

Ne féljetek megosztani velünk a megfejtést, hiszen mind azért vagyunk ezen a földön hogy segítsük egymás szellemi fejlődését és nem azért hogy minél több profitot termeljünk szivarozó dagadt bácsiknak az olymposzon!

Csúúúúhhhhúhúúúúúfság!

Nabammeg!

Tegnap Szocsó barátommal söré’ vótunk a kúton. Odaértünk, mondta a pultos néni hogy beszart a rendszer! Mármint a pénztárgépeké, úgyhogy várnunk kell. Így is tettünk intelligensen és körbenéztünk olvasnivalók után. Miután előre kivégeztük a fantasztikus pletykalap választékot, (Hajdú Péter haja mindig összekócolódik Kata pedig nem tudja kifésülni ezért pánikbeteg lett, Lilu csodás recycling birkapörköltet főz aluminium forgácsból) szemünk scannere elé tévedt az alábbi igggggggggényes kiadvány:

Borito

Az újság azzal a meghálálhatatlan szándokkal készült, hogy megmondja nekünk míveletlen pórnépeknek kik a nagyágyúk, a top 10-esek péel a zenében, az üzletben, politikában, festészetben és mindenféle más területeken. Nyilván amikor Ákos felsorolja a saját topten-jében a zenésztársait egy kicsit elmosolyogtuk magunkat két fikahullám között. Na de a lényeg hogy nemmmááá! Hadd döntse már el a kedves közönség, olvasó sereglet hogy neki ki a “legjobb”. Az üzleti és egyéb szférákban érthető valahol ez a ranglista mert száraz adatokon alapszik. De művészetben meg olyan dolgokban ahol az ízlés dominál ami elég szubjektív senkinek nincs alapja arra hogy megmondja mi a jó.

Topten

Aztán egyszer csak Szocsó úr tévedhetetlen, villámokkal ölelt tekintete elé tévedt az ami szerintünk az egész újság alól kirúgja a járókeretet, méghozzá az hogy ha már ennyire de nagyonkurvára sznobok vagytok ottan a magasotokban legalább tanuljatok meg helyesen írni:

Helyesirasihiba2

Tapsot nekik!

Persze mi sem vagyunk egy Grétsy László, de nem is akarunk irodalmi szalon lenni, úgyhogy legalább mi igazoltan gyíkok vagyunk. A jövőben tehát kéretik átnézetni a lapot a takarító nénivel is, aki lehet hogy tényleg figyelt az oskolában.

Fesztiválkodásosságosság!

20090719(017)

Mostan egy kis visszaemlékezés következik azon apropóból, hogy nem veszek részt ezen a nyáron semmilyen fesztiválon, kiváltképpen Hegyalján nem, ami miatt most úgy érzem magam, mint akinek szilánkosra tört Korda György cédével borotválták a heréit.

Mit is szeretek én a fesztiválokban? Mik a kedves emlékeim? Ó az a sok boldog ember, a messze szálló csilingelő kacagásuk, a pajkos örömteli táncoló fiatalok, meg amikor valaki átesik a sátradon és esetleg be is jön hugyozni mert azt hiszi hogy hazaért.

De emlékszem arra is hogy tavaly Hegyalján Mukkával első este után (ezt nem félreérteni) elmentünk zöldséget és gyümölcsöt venni, mert hittünk abban hogy az majd helyreteszi a szervezetünket amit mi genyó módon szétpusztítunk. Kábé annyira volt esélyes próbálkozás mint Hirosimát bevetni fűmaggal 1945 augusztus 7-én. Vettünk is fejenként két répát. Az volt a mókás vicces az egészben hogy egyesek fél dinnyékkel a fejükön sátorponyvával betmennek öltözve rohangáltak ami nem volt különös. De hogy két ember megy a főutcán és répát rágcsálnak az kábé olyan jelenség volt mintha egy csapat bikinis törpeapáca vonult volna fel miközben disznósajttal csapkodják egymás fenekét. Ismét kaptok képet erről az esetről:

img-2607

img-2608

És biz arra is emlékszem hogy anno Fandi barátommal elhatároztuk hogy krétaarcú Gót lányokat fogunk boldoggá tenni, mert milyen nagy is a mi……szívünk nemdebár? De hát hozzájuk nem lehet csak úgy odamenni mert elrebbennek mint a fekete füst, Finn erdők megsárgult lombjai között.

Úgyhogy kitaláltam hogy kell Gótlányt fogni. Be kell bújni egy bokorba, cérnát kell kötni egy pengére, azt kitenni az útra és amikor arra jön egy gótlány, rákap mint gyöngytyúk a meleg takonyra és szép apró húzogatásokkal(ezt sem félreérteni) be lehet csábítani a bokorba. Jó hosszú mondat volt ez.

01

A másik kedvenc jelenségem az amikor hajnalban támolyogsz a tömegben és jön veled szemben egy kábé 18 éves, gané részeg tündefizikájú lányka EGYEDÜL és próbálja megtalálni a hordáját. Akkor érzem meg azt hogy milyen lehet törött lábú őzikének lenni pár ezer kiéhezett farkas között.

02

Aztán emlékezem még arra is amikor egyik alkalommal ültünk jó harcostársaimmal pármillió fokban a sörsátraknál amikor is a nagy óriás téren ami a színpadok között feszül, átcsúszott egy igazán dagadt gót lányka. Fekete hosszú uszályos szoknyában, fehére meszelt arccal, fekete könyékig érő kesztyűben és 10 méterről hallottuk hogy szuszog. Úgyhogy mivel úriemberek vagyunk koccintottunk az egészségére a csillogóan gyöngyödző hiiiiiiiiiiiideg sörünkel amit látott is vala.

03

Meg amikor sáskáztunk utolsó nap és minden maradékot megettünk az asztalokról, sőt egyszer kinéztük egy csávónak az arcából a kaját:D Szerintem annyira senkiháziak lehettünk a srác szemében hogy egy főtt tojással is agyon tudott volna verni minket.

Na befejeztem a nosztalgiázást, érezze mindenki jól magát bárhol is van főleg ha fesztiválon és vigyázat!: olyannal nem lefeküdni, aki sokáig volt napon! Akit pedig untatott ez a post, az gondoljon arra hogy addig sem szólt a fülében Czirok László: Szöszi szöszi lányka című dala.

Sötét egy Gandalf

Barátim!

Emlékeztek ugye hogy a hobbiték ott Középföldén nem nagyon vajazták Gandalfot mert mindig kavarta a szart? Meg Lovasvégen se nagyon szerették a búráját ugyeugye?  Nálunk sincs ez másképpen, és hogy miért? Itt gyönnek a feltáró képsorok kérem:

0102Na hát most már értitek ugye? Tanulság: esküvőre nem beengedni a szakállas, süveges, botos öregeket! Kivéve ha ezen jegyek érvényesek az esketős papra:)