Igenigen, tudunk róla: dögrováson van a kreativitásunk, mint Ákos majma a ketrecben.
Még messze vagyunk a sarokpontorg cimű btk-s fellegvár mélységeitől, – ahhoz józsefattilába töltött csáthgézát kellene ebédelnünk borsós xanaxszal – de most nem gyün’ az ész. Szorráj.
Amíg megkeressük a helyünket a táplálkozási láncban, lepjétek meg magatokat:
Nemrégiben láttam egy dokumentumos filmet a S. chanelen (nem írom ki a nevét, de aki mívelt, az tudja melyik lehet az ugye?) Na osz ottan láttam egy dokfilmet az Andokról, meg Peruról és megemlítették hogy a peruiak kedvenc sportja a foci. Hát igyekeztem visszatartani magamat, és kitörölni ezt a képet az agyamból, de a démonok nem engedték meg hogy ne ragadjak filctollat, ne helyezzem a rajzot a scannerbe, és utána ne javítsam ki az apró hibákat egy szintén meg nem nevezném programmal.
Ez van:
Kedves CsM!
Szeretnék neked egy verssel kedveskedni, ami remélem segít majd életed hullámvölgyét tejjel-mézzel folyó békásmegyeri lakóteleppé varázsolni.
Jól dolgoztál, munkás, s e kicsiny törést
A párt nem úgy nézi most, mint zendülést
Elhajlik az acél is, ha nem dolgozza gép
Vagy szerkezetében sok maradt a szén
Fel hát dolgos kéz, ne lankadj
A munkásosztály osztja őszinte riadalmad
S ha mégis sötét árnyék takarná lelkedet
Mögötted ott áll majd a szakszervezet
Elöre mindig, vissza ne nézz!
Acélból a szíved és acélból az ész
Szép jövőt épít, ki a népért vagyon
Övé lesz az érdem, s a népé a haszon.
