Hejjj emberiség!
Nyilván torokszorító élményként kellett észrevennetek, hogy a világtörténelem során először nem volt Pozor karácsonyi post vidám mókás, a témába vágó rajzokkal, és üdvözlettel.
Nos igen ennek egy borzasztóan egyszerű oka van: amióta én az utóbbi hónapok alatt emberekkel foglalkoztam, tökéletes képet kaptam arról, hogy ez a legfalsabb ünnep a világon. Hogy miért? Azért, mert (szerintem) az emberek nem képesek szeretni, csak amíg érdekük kívánja. Ennyi. A gyerek addig amíg megkapja a nintendót, a felnőtt addig amíg megvan a profit, vagy amíg tart a műköröm, vagy a gyereklelkű felnőtt megkapja a nintendót. Én ez utóbbiak közé tartozom. Vagy amíg használható, amíg haver, amíg barinő, amíg fizet, amíg csordatag, amíg nem ciki, amíg lájkol, amíg nem bitlisz, amíg dicsér, vagy kinyalja a seggem. És ne mondja nekem senki hogy ez egy csapásra három napra hiphop félretehető. És ha igen akkor az év többi napjaira miért nem?
Bizony mondom néktek mind akaratos hisztis majmok vagyunk, akik valami össznépi “mostakkornagyonszeressükegymástmertkülönben az tökégőhanemmertmindenkiaztcsinálja” évenkénti úgynevezett hagyomány hatására hirtelen nagyon empatikusak, megértőek, és adakozóak leszünk.
Na ezt én már nem tartom hitelesnek, ezért egy egészen más területről szándékoztam megközelíteni a szituációt. Mi lenne ha mondjuk a változatosság kedvéért nem évi három napig lennénk ilyenek, hanem pont fordítva? Az év többi napján empatikus lényezetek lennénk, és akinek meg igénye lenne rá, három napig utálkozhatna, mint a Majomdarálóban az ufók.
Akkor még az is lehet hogy minden könnyebb lenne és akkor egymáshoz is jobban tudnánk viszonyulni és akkor minden könnyebb lenne és akkor még inkább jobban tudnánk viszonyulni és így tovább. Ugye olyan mint egy diznifilm énekbetétek nélkül? De vákicsit, valaki mintha már mondta volna ugyanezeket csak szegényt meg is feszítették……
Node ne feszegessük a dolgokat, inkább azt mondom én hogy amíg az emberek azzal próbálják kiszúrni egymás szemét három napig hogy felületes igényeket elégítenek ki mindenféle kibaszott drága ajándékokkal, és ezzel le van tudva a lelkiismeretük, amíg nem leszünk képesek teljesen alapjáraton tisztelettel és odafigyeléssel fordulni egymás felé a hétköznapokon is, addig lófaszt sem ér az egész. Ezért én azt mondom hogy inkább mindenkinek Boldog Hétköznapokat amikhez az alant fellelhető üdvözlőkártyák készültek, melyek pont ezt a csudálatos ámbár gyakorlatilag lehetetlen világot szeretnék megjeleníteni. Lehet küldeni példázat képpen is érintetteknek!
