Ámbérék!
Remélem a totális agyhalál előidézéséhez sikeresen hozzájárulok ezzel a kis animácijjóval! Ez itt a címe nekije:
Zöld ágra vergődik!
Kedves Olvasókör!
Mivel mostanság képi humorilag meddő vagyok mint egy hirosimai tehén (köszönhető ez annak hogy lakásfelújításban veszek részt, ugyanakkor meg nyár van vagy mi és össze vissza lófrálok), így most kaptok egy igazi blogos bejegyzést amolyan „mi történt velem a bótban” félét.
Láttam ma a tévében egy nőt akinek olyan volt a feje mint akit baltával császároztak a világra. Nem kellett semmit sem mondania hogy elementális hatást érjen el. Fotót nem kaptok, bár lehet hogy tudnék szerezni de akkor szét lenne perelve a seggem olyanhoz hasonlóra mintha csiszológéppel töröltem volna valagat. Erről sincs kép nem aggódni.
Mostanában a fantasztikus Iwiwen látom, hogy mindenki gyerekeket potyogtat ki magából. Azzal az érdekes jelenséggel ajándékozva meg minket nézőket, hogy a közösségi oldalakon, ami kép addig volt a családról, barátokról nyaralás horvátba’-ról, az mind le van darálva. Helyette csak a kisbabáról van fent annyi fotó, hogy ha egymásután beillesztgetnénk őket egy animációs programba gyakorlatilag filmmé tudnánk összefűzni és levetíteni. Minden másodperc dokumentálva van. Ugyanez érvényes az esküvőkre is. Ha valaki tud ilyet temetős leeresztősben szóljon!
Aztat nem is regéltem nektek, hogy nemrégiben ellopták ám a táskámat egy szórakozó helyen történő szórakozás alkalmával. Miután végiggondoltam mik voltak a táskában, rájöttem hogy basszer: gigászi mennyiségű képregényem és rajzom volt benne amit a pozorra szántam. Ezért éheztek hát tudjátok meg! Először arra gondoltam hogy bérelek olyan cirkuszos kikiáltó kocsit és körbemegyek vele Gödöllőn oszt hadd szóljon hogy:
De hát nem tettem meg mert az én szívem csordultig tele van szeretettel. Ugyanakkor, ha van valaki aki tud átkokat szórni, legyen szíves valamit tenni ismeretlen tettes irányába hogy megvalósuljon vágyam miszerint bassza halálba őtet ez az éces, mindig Bajor népdalokat énekelő kis pónilovacska!
Végül irodalmi körünk, jelenünkbe markoló költői kérdése az:
Hogy tud összeférni az önmagát bikiniben tükörből vakuval fényképező odakozmált gumiribancra sminkelt tinédzser testi értékrendjét tükröző fotósorozat, a profilban ”magamról” fül alá bebiggyesztett: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” kisseceg idézettel?
Ne féljetek megosztani velünk a megfejtést, hiszen mind azért vagyunk ezen a földön hogy segítsük egymás szellemi fejlődését és nem azért hogy minél több profitot termeljünk szivarozó dagadt bácsiknak az olymposzon!
Nabammeg!
Tegnap Szocsó barátommal söré’ vótunk a kúton. Odaértünk, mondta a pultos néni hogy beszart a rendszer! Mármint a pénztárgépeké, úgyhogy várnunk kell. Így is tettünk intelligensen és körbenéztünk olvasnivalók után. Miután előre kivégeztük a fantasztikus pletykalap választékot, (Hajdú Péter haja mindig összekócolódik Kata pedig nem tudja kifésülni ezért pánikbeteg lett, Lilu csodás recycling birkapörköltet főz aluminium forgácsból) szemünk scannere elé tévedt az alábbi igggggggggényes kiadvány:
Az újság azzal a meghálálhatatlan szándokkal készült, hogy megmondja nekünk míveletlen pórnépeknek kik a nagyágyúk, a top 10-esek péel a zenében, az üzletben, politikában, festészetben és mindenféle más területeken. Nyilván amikor Ákos felsorolja a saját topten-jében a zenésztársait egy kicsit elmosolyogtuk magunkat két fikahullám között. Na de a lényeg hogy nemmmááá! Hadd döntse már el a kedves közönség, olvasó sereglet hogy neki ki a “legjobb”. Az üzleti és egyéb szférákban érthető valahol ez a ranglista mert száraz adatokon alapszik. De művészetben meg olyan dolgokban ahol az ízlés dominál ami elég szubjektív senkinek nincs alapja arra hogy megmondja mi a jó.
Aztán egyszer csak Szocsó úr tévedhetetlen, villámokkal ölelt tekintete elé tévedt az ami szerintünk az egész újság alól kirúgja a járókeretet, méghozzá az hogy ha már ennyire de nagyonkurvára sznobok vagytok ottan a magasotokban legalább tanuljatok meg helyesen írni:
Persze mi sem vagyunk egy Grétsy László, de nem is akarunk irodalmi szalon lenni, úgyhogy legalább mi igazoltan gyíkok vagyunk. A jövőben tehát kéretik átnézetni a lapot a takarító nénivel is, aki lehet hogy tényleg figyelt az oskolában.