Latest Posts
Bizony, mondjuk néktek!
Híreket írunk!
Mostan kicsit el vagyunk havazva, íme az okok: Mukka világot ment meg bitekkel, és bájtokkal, jómagam pedig betanuláson vagyok, azért hogy el tudjak menni dolgozni, és a fizetésemből sok sok filctollat tudjak venni, amivel pozorra rajzolhatok nektek! Csak miattatok teszem!
Hogy lássátok nem kamu a dolog, még a gugliörsz is minket igazol, ha Pozsony míves városát megtekintitek felülről. Nem tshálás nem ámítháss:
Ugyanakkor dolgozom egy többoldalas mókán, nemsokára készen lesz, oszt publik, addig mindenki nézzen Segal filmeket!
megálló vonat
Most egy mesét olvashattok, amit egy kislánynak írtam, mert nem jött álom a szemére.
- A kismozdony szerette a munkáját
A mese arról a mozdonyról fog szólni, ami az utolsó vonaté volt. A vonat este 11kor hagyta el az állomást.
A kis mozdonynak annyira unalmas volt engedelmeskednie az energiamegmaradás törvényeinek, mint a mozdonyvezetőnek úgy tennie, mint aki vezeti. Hiszen valójában nem is vezette, de az embereknek szükségük volt arra a képzetre, hogy nem egy lélektelen gépre bízzák magukat. Egyszóval: szükségük volt egy kézre, hogy azt gondolhassák, jó kezekben vannak.
Már jó fél év is eltelt, mióta utoljára lefestették, lemosni is igen ritkán mosták le, ezért nagyon piszkosnak érezte már magát. Nem volt különösebb jelentősége, csak szimplán bántotta az önérzetét, hogy ő végzi el a munka oroszlánrészét, és mégis rá fordítják a legkevesebb figyelmet. Persze szerette a munkáját, de ez az igazságtalanság gyakran bántotta. Egyhangúan döcögött az éjszakában, miközben halkan zakatolt. Mezőkön ment keresztül és falvakon, megállt egy pár városban egészen addig, mégnem útja egy kis tanya mellett haladt el. A masiniszta – mivel szokása szerint beállította ébresztőóráját – éppen aludt a következő állomásig. Az eseménytelen utat azonban hirtelen a mozdony lámpáiba szegeződő szempár szakította félbe. A kismozdony ismerte ezt a tekintetet. Nem az a fajta volt, aki csak véletlenül kóborolt a síneken, hogy hazataláljon a szomszéd faluba. Ez a szempár okkal volt ott. Meredten bámulta a fényszórókat az éjszakában, egészen a csattanásig, amit hallatott. A masiniszta erre felébredt, és lett is nagy riadalom. A kis vonat meg órákig állt, mire a rendőrök felvették a jegyzőkönyvet és összeszedték a holttest darabjait. Másnap a mozdony nem ment sehova, a kocsiszínbe vontatták ahol szépen lemosták róla a vért és lefestették. A kismozdony régen érezte magát ennyire komfortosan. Csak futólag gondolt arra, hogy most megint legalább fél évnek el kell telnie, hogy hasonló gondoskodásban részesítsék.
Ittavége?!
Kösz nemKő!
Nos igen Barátaink elmentünk mink a Szépművészeti Múzeumba!
Persze nem azért nem írtunk ilyen sokáig, mert eddig ott voltunk, hanem fel kellett dolgoznunk azt nagy informácijó halmazt amit kaptunk.
Sok-sok dolgot láttunk, például egy rakat szobrot görög közéleti személyekről, akiknek nem volt kezük meg lábuk, meg egy csomónak orra sem, úgyhogy ebből azt szűrhettük le hogy már akkor is csökkent hülyék voltak a politikusok, meg a celebek.
Halott embereket is láttunk, és mindezért ahogy Mukka mondta, fizettünk is! Ez volt az egyiptomi részleg! Ottan volt múmia úr, meg pár bebugyolált állat, a legkisebbre azt tippeltem hogy egyiptomi tampon.
Ami azonban legjobban felkeltette a figyelmemet, az a pár tárgy volt, ami a pattintott kőkorszakból maradt ránk. Csudálatos dolgokra voltunk mán akkor is képesek, de ott alakult ki bennem egy elmélet, miszerint miért is kezdhetett el az ember a finomabb eszközök megmunkálásának útjára lépni. Mert ugye volt pattintott nyílhegyünk, meg szakócánk, de amikor már nőni kezdtek az igények és jöttek az új használati eszközök, akkor jöhetett az igény a finomabban kidolgozott asszeszoárok kifejlesztésére. Ezek miatt péel:
Gyanajtom, hogy a technikai fejlődést a nők szorgalmazták, és az utolsó tárgy volt az igazán sorsfordító jelenség.
Mostan le is írom a Magyar Todományos Akadémiának történelemromboló elméleteimet, találkozunk a nóbeldíj átadáson, addig mindenki táncoljon bajorpolkát!