“Az utat csillogó kövekkel pikkelyező holdfény vezette az utazó tekintetét, mely olykor belerévedt a melaszos éjszakába. Lábainak ütemes surrogása volt társa, tanúi a porba szántott barázdák. Magányosan ballagott a föld eme sötétlő érpárján a helyhez, amit szívének vélt.
Nem volt más vele, csak amit magával hozott azon a bizonyos napon, amikor először döbbent rá az ég felé törekvő tornyok hiábavalóságára, ahogy szinte arcul ütötték kéretlen szimmetriájukkal, gőgös semmitmondásukkal, magukban hordozva önnön bukásuk letéteményét.
Később ahogy felidézte a pillanatot, eszébe jutottak korábbi életének mindennapjai, ahogy úgy sorakoztak, mint nagyapja ósdi komódjában a párba rendezett zoknik. Csak ez maradt meg és az illatok a régi udvarházban, majd az évek múlásával az enyészet, ahogy befészkelte magát belevájva szuvas fogait a gerendákba, a komódba, még a végén csak fűrészporos kérődzmény maradt utána.
Tudta, hogy amerre tart nem várja feloldozás, mégis számára nem volt már ideje se bűnbánatnak, se felejtésnek. A választás ideje volt ez, a döntés megszületett.”
A zavarosan halmozott közhelyeknek és a kultúrsznobizmusnak köszönhetően Lakatos Koelho megérkezett a bestsellerek könyvespolcára.
“Okádék fos”
Reuters
“Tetszettek a képek”
Sylvia Saint
“Aki ezt a könyvet elunja, az a fogamzásgátlás mellett teszi le a voksát”
XVI. Benedek
“Ha a kiadó az Alderaanon lett volna, kétszer is meggondolom, mielőtt kiadom a tűzparancsot”
Tarkin Nagymoff
